Így sütünk Mi!

A karácsonyig hátralévő napokat már nagyon számoljuk. Minden napra tartogatunk valami fontos tennivalót. Énekkel és verssel készülünk az iskolai karácsony köszöntésre. Az osztálytermet díszítjük, a szebbnél szebb színezésünkkel, a sok-sok hópihével, az asztaldísszel, és az elmaradhatatlan finom süteménnyel.

Az osztálylétszám igen gyér, mert nagyon sokan betegek, közöttük van Róza néni is. Ezúton kívánunk mindenkinek mielőbbi gyógyulás.

A mézeskalács sütése két napra lett tervezve. Tegnap a tésztát készítettük el. Mindeki kivette a részét belőle. Mértük a hozzávalókat, reszeltük a narancs és citromhéjat, daráltuk a szegfűszeget. A mézolvasztásban és a tészta összeállításában is mindenki részt vett. Egy napra hűtőbe tettük a tésztát pihenni. Erről nem készült fotó, mert mindenki a süteménnyel volt elfoglalva.

Ma, ebédután átvonultunk a gyakorlókonyhába, és gondos előkészület után hozzáfogtunk a nyújtáshoz, szaggatáshoz és sütéshez.

Íme a munkánk:

A nyújtásban és szaggatásban Emike néni segített.

Az első cukrászmester Pisti volt. Nagy szakértelemmel készítette a szebbnél-szebb mintákat.

A sütés ellenőrzését nem bízta másra, mindenkiére felügyelt.

Dorika mutatta meg ezután, hogy Ő már anyukájával gyakorlatot szerzett a süteménykészítésben.

A Kapcsolda napon Janika már tapasztalatot szerzett a mézeskalács készítésben, most nagy hasznát vette. Ha rajta múlott volna, az egész tésztamennyiséget Ő szaggatta volna ki. A nagy munkában a kötényke sajnos valahogy lemaradt.

Saca először csak meg akarta enni a nyers tésztát, de azután örömmel vette ki a részét a süteménykészítés minden mozzanatából.

Janika előre engedett mindenkit, kicsit segített mindenkinek, majd Ő is megmutatta, hogy nem csak a favágásban és a kerti munkában tud apukájával dolgozni, de ha kell, anyának is tud majd segíteni a konyhában.

Íme a végeredmény:

Mikor egy kicsit hűlt a süti, gyorsan mindenki megkóstolta, és megelégedéssel állapítottuk meg, hogy nem csak az illata volt nagyon kellemes, de az íze is csodálatos lett.

Külön-külön csomagoltunk a süteményből az osztály minden tagjának, azoknak is, akik most betegek, még Rózsika néninek is.

Nagy gyönyörűség lett ez a két délután. Kár hogy a finom illatokat és ízeket itt nem tudjuk megosztani, de a hozzávalóval szívesen kedveskedünk.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg méz, 15 dkg cukor, 20 dkg margarin, 3 tojás, 4 kávéskanál szódabikarbóna, 4 kávéskanál fahéj, 4 kávéskanál szegfűszeg, 1 narancs reszelt héja, 1 citrom reszelt héja, kb. l pohár tejföl

a kenéshez l db tojás

aki ügyes, 1 tojás fehérjéből és 10 dkg porcukorból készíthet kemény habot, és ezzel díszítheti a sütiket

Kívánunk Mindenkinek Áldott Karácsonyt!

kádas-osztály

Nagyon aranyosak voltatok!!!!!

Örömteli délután

Egész héten számolgattuk a napokat, mert a hírek azt suttogták, hogy újból megérkezik a Télapó az iskolába. December 3.-án aztán elérkezett a jeles nap.

Sok-sok rajzot készítettünk, szinezőket festettünk, kis télapó figurákat készítettünk, no és természetesen új verseket tanultunk, hogy legyen mivel nekünk is meglepni Őt.

Az iskola gyerekserege a zsibongóban gyűlt össze, és izgalommal vártuk, mi is lesz.

A délutáni program először egy játékos, zenés mini versengéssel indult. Nagyon sok vállalkozó volt, hogy megmutassa tudását.

a legügyesebb zenész ajándéka egy kis labda lett, és a közönség legerősebb tapsa.

Ezután a tánctudásukat mutathatták meg a gyerekek. Nagyon ügyes táncospárok alakultak, a siker nem is maradt el.

A "vándorzenészek" mutatták meg ezután a tudásukat. A sok jelentkezőből nehéz volt kiválasztani, ki mutassa meg tudását

A mikrofon is nagyon érdekes dolog volt. Saca különösen érdeklődött minden iránt.

A zenés műsor után egy kis előadás következett, a három manócskáról, kik közül az egyik egy lustácska volt, de végül visszatért testvéreihez, éppen időben, hogy a télapó őt is megajándékozhassa.

Ezzel egy időben megérkezett az igazi Télapó is az iskolába. A gyerekeket névszerint szólította, és mindenkihez volt néhány szava. Nagy izgalom volt, ki mit kap, és kinek mit mond a várva várt Télapó.

Dávidkánk nagy örömére, a krampusz most nem jött segítségül a Télapóval, hanem a manócskák segítkeztek neki.

Gyönyörű, emlékezetes délután lett ez, gyermeknek felnőttnek egyaránt.

Találkozunk jövőre, ugyanitt!

Sérültek napja

Újra, Állatkeri séta

Szeptember 14.-én a Sérültek napján, az előző évek hagyományának megfelelően ismét ellátogattunk a budapesti Állatkertbe.

Már az előző héten folyamatosan arra készültünk, milyen lesz a kirándulás. Megbeszéltük mivel utazunk, hányan megyünk, mit viszünk. Ez, a gyermekek számára mind-mind nagyon fontos dolog. Megnéztük képekről a vonatot, trolit, beszélgettünk arról, kinek melyik állat a kedvence, melyiket szeretné először megnézni.

Az indulás napján mindenki korán kelt, mert az utazás izgalma senkit sem hagyott nyugodtan pihenni. Iskolánkból majdnem minden gyermek eljött. A vonaton gyorsan elröpült az idő. Nagyon szép idő fogadott bennünket. 10 órára már megérkeztünk. A kapuban sok sorstárssunkkal találkoztunk.

Nagyon tetszett mindannyiónknak a bejáratnál felállított sok-sok színes elefánt. A szervezők kedvesen invitáltak mindenkit, hogy töltsön egy kellemes napot az Állatkertben.

Elindultunk hát az ismerős, és mégis meglepetést rejtő úton.

A tevék örömmel vették, hogy csemegével kedveskedünk nekik.

Az állatsimogatóba nem mindenki mert bemenni.

Bandi nagyon szimpatikus lett a csacsinak!

Ennyi tengerimalacot még egyikünk sem látott!

Ugye milyen klasz a dzsungelben?

Tudtuk, hogy nagy a viziló, de ennyire??

Nemcsak mi szeretjük a hasunkat,

de az állatok is mindig szívesen csemegéznek!!

közben találtunk egy csodálatos játszóteret. Örömmel

csaptunk fel hajósnak, hogy meghódítsuk a világot. Még a tornaórák is izgalmasabbak lennének, egy ilyen építményen.

Ez a hinta az iskolánkba is jó lenne..

Belefeletkezve....

A barnamedvék olyan koncertet adtak, hogy volt aki

a fülét is befogta.

A horgászaink már a csalit és a botot keresték, hogy halat fogjanak.

A pingvinek is szeretik a halat,,de szerencsére

aranyhalat nem esznek

Ez a kis kacsa majdnem társunkká szegődött.

Talán sok lett a kép, de annyi sok szép és érdekes dolog történt velünk, hogy ezt szeretnénk mindenkivel megosztani, és aki nem tudott eljönni, annak is juttatni az örömünkből.

Bízunk benne, hogy jövőre újra eljöhetünk, és ismerősként köszönthetjük az állatkert lakóit. Mi még nagyon sokáig fogjuk emlegetni ezt a napot, és sokszor megnézzük a képeket.

Új tanév kezdetén

Végre??? Végre!!!! Szeptember!!!!

Eltelt a nyár, sok-sok szép emléket, élményt hoztunk magunkkal az iskolába. Az otthon töltött boldog napok, a strandolások, kirándulások, mind -mind nagyon jó volt. Sokat mesélünk még erről.

Mindannyian boldogan léptünk be az osztályba. Jó volt látni, hogy a megszokott barátságos környezet fogadott bennünket.

Egy nagy változás lett, Anikó néni már nem tanít bennünket, mert más, nagy feladatot kapott. Helyette Róza néni fog tovább tanítani bennünket az írás-olvasás-számolás és más fontos dolgok rejtelmeire.

Új osztálytársunk is lett, egy kislány személyében. Mindannyian ismertük már Patríciát az iskolából, eddig más osztályba járt. Örömmel fogadta Őt, kis közösségünk.

Sajnos egyik társunk, Erzsike még sokáig nem fog velünk együtt tanulni, mert a nyár folyamán nagy műtéten esett át, és soká tart a felgyógyulása. Innen is mielőbbi felépülést kívánunk.

Szilvásváradra kirándulunk!!!

Itt a nyár, de nagyon kellemes emlék, a szilvásváradi kirándulás.
Amilyen rosszul indult az utunk, merthogy szakadt az eső, végig az úton, olyan csodaszép lett a napunk.

.Együtt utaztunk iskolánkból a pártoló osztályunkkal, és a városi súlyemelő szervezetből kisebb-nagyob gyerekekkel.

Az úton jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Megérkezve a nap kisütött, mi pedig örömmel szálltunk fel a kisvasútra, mely a hegy oldalában, fák között felvitt bennünket a nagy rétre.

Mi gyerekek, elindultunk felfedezni, hol élt az ősember, megcsodálni a kis tavat, megfigyelni

hogyan bújócskázik velünk a kis patak

Pali bácsi, ez idő alatt finom ebédet főzött nekünk a nagy fa alatt, bográcsban.

Farkasétvággyal fogyasztottuk el a finom öreglebbencset. Szerencsére repeta is akadt, mert ez mindig nagyon jó!!

A nagyok számháborúztak ezután, mi pedig újból megcsodáltuk a patakot, felfedeztünk sokféle bogarat, állatot, növényt.

A buszhoz levezető úton a patak újból bújócskázott velünk, de megmutatta szépségét, a vízesést, és a benne úszkáló pisztrángokat. Mindjárt akadt volna vállalkozó, a kifogásukra

A hazafelé vezető úton jólesően emlegettük a látottakat,

volt aki "újraálmodta" a napot.

Köszönet mindenkinek, akik ezt megvalósították. Bárcsak elmondhatnánk -"Jövőre veletek ugyanitt" -