VAKÁCIÓ!

Ó!

IÓ!

CIÓ!

ÁCIÓ!

KÁCIÓ!

AKÁCIÓ!

VAKÁCIÓ!

A mai napon elérkezett a tanév utolsó napja. Kora reggel szépítettük az osztályt, a ballagó gyerekeknek virágcsokrot állítottunk össze, és nem utolsó sorban ünneplőbe öltöztünk, és öltöztettük lelkünk.

A tanév utolsó becsengetése után izgalommal vártuk, mikor jönnek a ballagók a mi osztályunkba.

Tanáraiknak és a gyerekeknek elszoruló torokkal adtuk át a búcsú virágait.

Ezután az udvarra vonultunk, ahol először a ballagók búcsúztatása történt meg, majd a tanévzáró ünnepség. Az ünnepséget a foglalkoztató osztályok tanulóiból összeállt kis csoport műsora nyitotta, melyben a mi osztályunkból négy gyermek vett részt. Dori, Pati, Janika, Gáborka. A tanév folyamán tanult népi gyermekjátékok és énekek alkották a műsort, melyek mindannyiunk számára nagyon szeretett, kedvelt.

Klárika néni értékelte a tanévet, jutalmakat adott át a legjobb, legszorgalmasabb diákoknak. A mi osztályunkból is kapott két gyermek könyvjutalmat, Bandi és Pati, egy pedig oklevelet, Nándi.

Izgalommal vártuk az osztályban a bizonyítványok átadását.

Egy-egy szerény kis virágcsokorral köszöntük meg pedagógusainknak, a konyhai dolgozóknak, és a diákotthoni dolgozóknak egész évben végzett szeretetteljes, áldozatos munkájukat!

Mindenkinek kellemes, örömteli nyári szünetet kívánunk.

Találkozunk szeptemberben!!!!

GYERMEKNAP

"A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."

/Juhász Gyula /

Izgatottan vártuk a mai napot. Az utolsó tanítási napon került megrendezésre a hagyományos GYERMEKNAP. Sok izgalmas, játékos program várta a mai napon a gyerekeket. Reggel az időjárás még bizonytalanságot keltett bennünk, de mire elkezdődtek a programok, csodálatos napsütés kerekedett.

A váltóversenybe szinte

mindannyian részt vettünk. Ügyességi, gyorsasági feladatok váltották egymást. Sokat nevettünk,

hangosan szurkortunk.

A tízóraink jégkrém volt. Nagyon finom, csak kissé hamar olvadt. Ez meglátszott az arcunkon és a kezünkön. A finom jégkrém evése közben egy csodálatos ugrálóvár emelkedett a magasba. Mindannyian érdeklődve vártuk, mikor lehet kipróbálni.

Eközben egy zenés, játékos műsor kezdődött, melyen mindenki segítégére lehetett a műsorvezetőnek. A legügyesebbek ajándékot kaptak, és persze sok-sok tapsot. A műsor végeztével, aki akart, táncra perdülhetett.

A délelőtt zárásaként, a gimnáziumi kedves vendégeink és támogatóink, ajánkékkal leptek meg bennünket. Több zsáknyi prüssfigurát öntöttek elénk, és mindenki kedvére választhatott belőle. Nagyon nehéz volt a döntés.

A finom ebéd elfogyaztása után az udvaron két aranyos pónilovat találtunk. A bátrabbak felülhettek rájuk, a bátortalanabbak megsimogatták őket.

Ekkor nagy szomorúságunkra sötét fellegek érkeztek, és kapkodva kellett bemenekülni az épületbe. Hatalmas eső kerekedett. Emiatt a várva-várt találkozás a tűzoltó bácsikkal elmaradt. Az előző évekhez hasonlóan pedig már sokan tervezték, hogyan fognak beülni a tűzoltóautóba, hogyan locsolnak. Majd a következő tanévben bepótoljuk.

A nap zárásaként rajzoltunk, szineztünk, kirakóztunk, míg az idő jobbra fordult.

Köszönet ezért a szép napért.

Osztálykirándulás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kirándulás, mely a debreceni állatkertbe vezetett.

Nem is tudjuk már mióta vártuk ezt a napot! Végre elérkezett!! Elmúlt az eső, hétágra süt a nap, és mindenki megígérte, hogy nagyon ügyes lesz egész nap. Már aludni is alig tudtunk, a hátizsákok reggel megteltek sok finomsággal. Édes volt ez a teher.

Kedvenc városi buszunkkal indultunk az iskolától az állomásra. Teljes volt a létszám, senki sem volt beteg. Jön a vonat!, szólt a fő vonatszakértőnk, Janika. Van hely, kényelmesen utazunk. Útközben figyelünk, a búza, árpa, kukorica, repce táblák rohannak mellettünk, halastavakban csillog a víz. Egyik állomáson egy öreg mozdony integet.

Megérkezünk Debrecenbe. Egy öreg, sárga villamos invitál bennünket, hogy szívesen elvisz az állatkertig. Persze hiába a kíváncsiság, hogy milyen állatok várnak bennünket, a hasunk nagyobb úr, és a csónakázó tónál előbb tízóraizni kell, és csak ezután megyünk be.

Jónéhány állat ismerősen fogad bennünket

, hiszen egy évvel ezelőtt már meglátogattuk őket.

A viziló talán sokkal nagyobb mint tavaly!

a kis majmok mintha többen lennének?

A zsiráf pedig szinte az égig emeli a fejét. A kiskecske nemrég született, még nem láttuk eddig. De jó lenne megsimogatni. Ott vannak végre a zebrák!! A zebra mama és papa mellett ott ficánkol egy zebracsikó! Milyen aranyos. No és az aranyhalak! Ha már az aranynál tartunk.. Saca szívesen megmártózna mellettük a medencében. Olyan nagyszerű itt lenni. Minden olyan szép, tiszta, barátságos, és a sok-sok állat, nagyon jó őket látni.

Még az oroszlánt is van aki hazavinné,

a párduc anyuka meg mintha vemhes lenne.

El kell jönni újra, és megnézni, a kis jövevényt.

Ajándék ez a nap, felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A hazaúton, a vonaton új erőre kap a csapat, sok finomság van még a hátizsákokban, és mindenki élvezettel falatozgat.

No és hogy teljes legyen a nap, az állomástól a kollégium felé sétálva megállunk egy fagyira, mert az olyan jól esne.

Kívánunk minden gyermeknek ilyen csodás, szép napot, sokszor-sokszor!!

Bringás délután

BMX, BMX, csoda bringa......

Szinte nem találni olyan gyermeket, aki a biciklizés valamilyen formályát ne próbálta volna már ki. Sajnos az utakon sokszor még a felnőttek sem tudnak helyesen közlekedni. A kerékpáros délután megrendezésével kettős cél vezérelt.

Szerettük volna, ha a gyerekek megmutatják egymásnak, hogy tudnak biciklizni egy meghatározott kacskaringós, ügyességi pályán, és a versengés izgalma sem téríti el figyelmüket. Valamint azok is biciklire pattanjanak, akik nem tudnak egyedül menni.

Nagyszerű délután sikeredett. Nagyon izgalmas lett a verseny, a szlalompálya és az ügyességi feladatok feladták a leckét, de még a kerekesszékes Imike is végighajtott rajta.

Akik nem tudnak kétkerekűvel hajtani, azoknak ott volt Gáborka háromkerekűje. Ezt is sokan kipróbálták.

Lelkesen bíztattuk a versenyzőket, izgatottan várta mindenki, mikor pattanhat a "drótszamárra".

Azok a gyerekek, akik jól tudnak a kerékpárral közlekedni, Klárika nénivel és Andika nénivel az iskola körüli utcákban tettek egy kört, bemutatva, hogy igen is tudnak figyelmesen közlekedni az utcán.

No persze a verseny végén a győztesek ünneplése, oklevelek átadása, és kedves kis jutalmak osztása sem maradhatott el.

Bízunk benne, hogy máskor is lesz ilyen kerékpáros délután.