Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kirándulás, mely a debreceni állatkertbe vezetett.

Nem is tudjuk már mióta vártuk ezt a napot! Végre elérkezett!! Elmúlt az eső, hétágra süt a nap, és mindenki megígérte, hogy nagyon ügyes lesz egész nap. Már aludni is alig tudtunk, a hátizsákok reggel megteltek sok finomsággal. Édes volt ez a teher.
Kedvenc városi buszunkkal indultunk az iskolától az állomásra.
Teljes volt a létszám, senki sem volt beteg. Jön a vonat!, szólt a fő vonatszakértőnk, Janika. Van hely, kényelmesen utazunk. Útközben figyelünk, a búza, árpa, kukorica, repce táblák rohannak mellettünk, halastavakban csillog a víz.
Egyik állomáson egy öreg mozdony integet.


Megérkezünk Debrecenbe. Egy öreg, sárga villamos invitál bennünket, hogy szívesen elvisz az állatkertig. Persze hiába a kíváncsiság, hogy milyen állatok várnak bennünket, a hasunk nagyobb úr, és a csónakázó tónál előbb tízóraizni kell, és csak ezután megyünk be.

, hiszen egy évvel ezelőtt már meglátogattuk őket.


a kis majmok mintha többen lennének?




Még az oroszlánt is van aki hazavinné, 

a párduc anyuka meg mintha vemhes lenne
.


Ajándék ez a nap,
felnőttnek és gyermeknek egyaránt.
A hazaúton, a vonaton új erőre kap a csapat, sok finomság van még a hátizsákokban, és mindenki élvezettel falatozgat.






No és hogy teljes legyen a nap, az állomástól a kollégium felé sétálva megállunk egy fagyira, mert az olyan jól esne.



Kívánunk minden gyermeknek ilyen csodás, szép napot, sokszor-sokszor!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése