Projekt neve:
"MINŐSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK AZ EGYÜTTNEVELÉSÉRT" TÁMOP-3.1.6-08/2-2008-0028



2010. március 13., szombat

Nemzeti ünnepünk

Március 15.

Elődeink, kik 1848 márciusában nagy tettet hajtottak végre, a szabadságért indítottak harcot, tiszteletet és megbecsülést érdemelnek tőlünk.
Ebben az évben is meséltünk a gyerekeknek a katonák vitézségéről, bátorságáról, hazafiságáról, és mi a szerény lehetőségeinkkel miként tudnánk kifejezni tiszteletünket áldozatos tetteik iránt.
Osztályunkat, ablakunkat díszítettük, verseket olvastunk, dalt tanultunk.
Szívesen vett részt mindenki a zászló szinezésben, festésben, nemzetiszínű lobogó készítésében, és virág formázásban.
Mindenki számára varrtunk kokárdát, melyet kabátunkra varrtunk. Az elkészült zászlók, suhogók, virágok egy része az osztályban került elhelyezésre, egy része a tablóra lett kihelyezve, és egy nagy csokor virág az emlékműnél került elhelyezésre.

Bár a gyermekek számára ez mind egy kicsit nehezen érthető, mert a mindennapokban már nem találkozunk ilyen huszárokkal, katonákkal, szerencsére harcok sincsenek, de a régi képeket nézegetve, és a dalokat hallgatva, csatákról mesélve mégis megfogható a képzeletük, és érzik, hogy akkor valami különös, nagy dolog történt.

Szívesen énekelték az alábbi dalokat:

Kossuth Lajos azt üzente 
Elfogyott a regimentje. 
Ha még egyszer ezt üzeni, 
Mindnyájunknak el kell menni! 
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!  
Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára. 
Valahány csepp esik rája, 
Annyi áldás szálljon rája! 
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
 
  

Kossuth Lajos táborában Két szál majoránna. 
Egy szép barna, de magyar huszár 
Sej, lovát karélyozza.  
Ne karélyozz, magyar huszár, Mert leesel róla. 
Nincsen itt a te édes anyád, 
Sej, aki meg siratna.  
Ne sirasson engem senki, Jól vagyok tanítva, 
Sem lépésbe, de sem vágtába, 
Sej, le nem esek róla.
  
Jól van dolga a mostani huszárnak, 
Nem kell szénát kaszáljon a lovának, 
Mert a széna porcióba van kötve, 
van kötve, de van kötve, 
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!  
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? 
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem? 
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, 
lovamat, de lovamat, 
Lerúgatom véle a csillagokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése